Abigail Gibbs: Vacsora a vámpírral

Abigail Gibbs:

Vacsora a vámpírral

(A sötét hősnő sorozat)

1,Fülszöveg:

Az idei év legérzékibb olvasmánya...
Egyetlen pillanat örökre megváltoztathat egy életet...

Egy véletlen találkozás a sötét utcán olyan világba sodorja Violet Lee-t, amelyről még csak nem is álmodott soha - egy időtlen, kifinomultan elegáns és mérhetetlenül gazdag világba, ahol szépséges paloták állnak, melyekben fényűző mulatságokat rendeznek, s ahol egy baráti társaság kizárólag az élvezeteknek hódol. Egy olyan helyre, ahonnan nincs menekvés, bármily elszántan próbálkozik is vele Violet.
Ám e világ minden kincse sem leplezheti a csillogó felszín alatt megbúvó sötétséget, amelyet a karizmatikus és életveszélyes Kaspar Varn testesít meg.
Violet és Kaspar megadják magukat egy olyan szenvedélynek, amely egymástól távol eső világaik felett ível át - csakhogy ennek a szenvedélynek megvan a maga ára...

2,Saját vélemény: 

Azzal kell kezdenem, hogy elmondom, hogy mennyire imádtam ezt a könyvet. Mert így volt, alig 2 nap alatt végeztem vele. Ez a könyv egyszerűen olvastatja magát, én képtelen voltam letenni. A könyvet egyébként ajándékba kaptam, és nem tudom eléggé megköszönni. De ennek ellenére kicsit megvoltam ijedve az elején, a vámpírok miatt. A vámpírok sosem tartoztak a kedvenc lényeim közé, mert valahogy mindig sikerült elrontaniuk őket a könyvekben. És szerintem a cím sem lett annyira találó, ehhez a könyvhöz valami erőteljesebb cím illet volna. De szerencsére pozitívan csalódtam, sőt szerintem egy újabb kedvenc könyv lett belőle. Számomra nagy élmény volt ez a könyv. Volt benne minden amit szeretek, egy tisztességes rosszfiú, egy normális főszereplő és akció, na meg romantika. Mert nekem anélkül nem jó egy könyv :) A hosszúra nyúlt bevezető után bele is kezdek az elemzésbe. A történet. A történet számomra izgalmas volt, de annyira semmi extra. Bár egyébként meglehetősen szokatlan volt a vége, olyan szempontból hogy a végén én már nehezen tudtam követni az eseményeket. A végén már annyi információt sűrítenek bele az utolsó 100 oldalba, hogy én is nagyon nehezen tudtam követni a történetet. Rengeteg dologra kellett egyszerre odafigyelni. A szereplők csak ott rohangáltak össze-vissza, rejtélyes alakok bukkantak fel és hasonlók. A saját véleményem szerint ebben a könyvben nem is vámpírok voltak a középpontban, persze ők voltak a történet központjában, de rengeteg más információt kapunk másokról is, pl, a látókról, vagy az emberek-vámpírok konfliktusról is. Szóval nagy összességében jó volt a sztori, bár nagyon oda kellett figyelni a részletekre. A szereplők. A szereplők szerintem vegyesek voltak. Voltak jó és rossz karakterek, végül is mindenkinek meg volt a helye.A főszereplő Violet, az ő szemszögéből látjuk a történetet. Vagyis bocsánat, váltott szemszögek vannak mert vannak fejezetek Kaspar szemszögéből is. És itt is mint a Legendánál nagyon jól működött ez a megoldás, abszolút helyén való volt, és szerintem sokkal érdekesebbé tette a történet. Na szóval Violet, meglepően jó főszereplő volt, mert már az elején megkedveltem. Bátor, Jóindulatú és nagyon vicces. Nagyon megszerettem őt, mert egy kicsit hasonlít rám. Vannak közös tulajdonságaink :). És végre egy olyan főszereplő aki nincs teljesen elájulva az őt körülvevő természetfeletti lényektől, hanem tart tőlük. Ezt is megértük! :). Racionálisan szemléli a dolgokat, és megpróbál logikusan gondolkozni. Nem akar csatlakozni a vámpírokhoz, és hevesen ellenzi az életmódjukat. Szimpatikus főszereplő volt. A másik főszereplő pedig Kaspar, azaz mr. ROSSZFIÚ! Kaspar az a típusú fősszereplő akivel még sohasem volt dolgom. Ő tényleg rossz, nem csak tetteti ő tényleg az. Az a típus akire még én is azt mondom, hogy 2 lépés távolság. De egyébként ő sem teljesen ilyen mert neki is van egy mélyen eltemetett tragikus élmény a lelkében, ami miatt olyan amilyen. Az a legjobb az egészben hogy az elején mind a ketten utálják egymást, aztán csak valahogy megtörik a jég. Szóval teljesen normálisan alakul a kapcsolatuk. Én imádtam őket együtt, nagyon jól összeilletek. Bár amúgy a könyv vége annyira nem tetszett, de ezen könnyen át tudok lépni. A mellékszereplők is jók voltak. Különösen szerettem Kaspar testvéreit, mert mind jól kidolgozott karakter volt. Sajnos volt szerelmi háromszög is de egy konfliktus során az irónő ezt is hamar letudja, aminek nagyon örültem. Szerintem sok lesz még ebben a sorozatban a későbbiekben, szóval én már nagyon várom. Úgyhogy nagyon ajánlom ezt a könyvet mindenkinek! :)

4,Összesítés:

- Pontozás: *****-(öt pont)

- Kedvenc karakter: Kaspar és Violet

- Kedvenc rész: A vidámparkos jelenet

- Ami nem tetszett: A vége

5,Kedvenc idézeteim:

Nos hát, sajnálom, hogy nem lehetünk mindannyian ennyire kasparoidok – jelentettem ki, és mellemen összefont karokkal hátradőltem.
     – Hogy micsoda? – horkant fel félig nevetve, félig morogva.
     – Szoktam szavakat gyártani. Te nem? 

     – A gazdag gyerekek nem tudnak autót javítani.
     Felvontam a szemöldököm.
     – Ezek szerint beismered, hogy fennhéjázó, arrogáns bunkó vagy?
     – Sosem tagadtam.

Források:

 

A kép forrása a Google.hu

A fülszöveg forrása a Libri.hu

Az idézet:
Abigail Gibbs: Vacsora a vámpírral ( 261. oldal, 37. fejezet)
 Abigail Gibbs: Vacsora a vámpírra (301. oldal, 42. fejezet,)