Sziasztok!
Tudom, hogy nagyon régen voltam már. Tudom.Nagyon sajnálom, de annyi minden összejött az elmúlt hónapban, hogy eszemben sem volt a blog. De most már meg próbálok újra visszatérni, és bepótolni az elmaradtakat. Most úgy gondoltam, hogy megosztok veletek egy tök jó filmet és könyvet. Ez pedig az Emlékek őre.
1. Talán a múlt héten néztem meg a filmet és egyből megtetszett a sztori, és a világa. Egyből beleszerettem. Ha valaki nem ismerné akkor elmondom röviden. Egy jövőbeli társadalomban járunk, ahol minden tökéletes, mindenkinek megvan a helye, mindenki dolgozik, nincs bűnözés, betegségek, sem éhség, mondhatni kész tökély. Ám a felszín borzalmas világot takar. Valójában az emberek ugyanolyanok, nincsenek érzéseik, ugyanolyan ruhákat hordanak, a gyerekeket gyakorlatilag mesterségesen hozzák létre, senkinek nincs saját gyereke, megmondják mit kell csinálni, kiírtják az emberek lázongását, az érzelmeiket, és nem is tudják, hogy mikor Elbocsátanak valakit, az akkor meghal(ők így nevezik). Szóval tökéletesnek tűnik de valójában nagyon nem az. Főszereplőnk Jonas, akit 12-es ceremóniáján(ez a szülinap, a filmben 16 évesen) kiválasztják az emlékek őrzőjének. Nekik gyakorlatilag az a feladatuk hogy őrizzék az emberiség összes régi emlékét. pl. háborúk, vallások, stb. Jonas megkezdi kiképzését a régi őrzővel, aki egyre több mindenre többenti rá. Rájön milyen ha érzelmei vannak, ha érez, megismeri a régi társadalmat, rájön az életének unalmára, a rendszer gonoszságára is.
Most mondhatnátok, hogy ez egy tipikus mai disztópia. És ez igaz is. Egy szinten. Jó, mint film ez is megpróbálja meglovagolni ezt az új disztópia hullámot. És lehet hogy annyira nem is kiemelkedő, de nekem még mindig jobb mint pl. a Beavatott. Bennem sokkal több érzést keltett. A film világa és látványa nekem nagyon tetszett, a szereplők is jók, és az üzenete, és érzések a filmmel kapcsolatban, számomra egésze egyedül állóak. Sokat gondolkodtam ezen a filmen.
A könyvön még nem rágtam át magam, de mióta megtudtam hogy van belőle könyv, egyből kivettem a könyvtárból. Eddig nagyon tetszik.
Igazából az érzéseim nagyon vegyesek voltak a filmmel kapcsolatban. És még most is azok. Egyrészt nagyon jó volt a lelkemnek, másrészt meg rémisztő is volt. Gondoljatok bele, egy olyan világba ahol nem érezhettek, ahol nincsenek érzelmeitek, ahol nem mindegy mit hogy mondasz, ahol az emberek ugyanolyanok, vakon követnek mindenkit, és képesek megölni csecsemőket. Borzasztó. De azt hiszem engem ezek közül az érzelmi dolgok érintettek meg nagyon. Én nem tudnék olyan ember lenni aki nem érez, nem tud semmit, és nem érez semmi iránt sem érzelmeket. Gyakorlatilag megakadályozzák hogy érezz. Kiirtják belőled. Minden mással együtt. De viszont amikor Jonas látja a régi embereket, hogy boldogok voltak, örültek, éreztek, akkor az pedig borzasztó jól esett nekem is. De látta hogy milyenek is lehetünk. Háborúztunk, öltük egymást, állatokat öltünk. De ez is az emberiséghez tartozik. El kell fogadni. Én még így is örülök, hogy nem egy olyan kegyetlen társadalomban élek mint Jonas. Ekkor jövök rá hogy a sok rossz ellenére, valójában mennyire szerencse, hogy ilyen sokszínű és érdekes a világ, a sok gonoszság ellenére. Tökéletlenek vagyunk, de így jó ez. Ez egy jó kis metafora egy jövőbeli és a mai társadalomra.
Szóval nekem nagyon tetszett a film, a könyvet még nem olvastam el, de biztos nem sokban különbözik. Ajánlom mindenkinek akinek bejött a sztori, mert szerintem jó kis film, és tele van szép érzésekkel, és mondanivalóval.
Beszúrom a kedvenc részem, mikor a régi őrző Jonasnak magyaráz az érzelmekről és a zenéről.
előzetes:
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése
Hozzászólásod moderálás után jelenik meg!