Rachel Hawkins:
Hex hall
1,Fülszöveg:
Négy évvel korábban Sophie Mercer rádöbbent, hogy ő egy
boszorkány, amiből természetesen jó pár kalamajka származott. Anyja, aki
a boszorkányság képessége nélkül született, mindenben segítette őt, és
csak akkor lépett kapcsolatba Sophie boszorkánymester apjával, akit a
lány csak fényképről ismert, amikor nagyon szükségesnek látta. Egy napon
aztán, amikor Sophie egyik bűbája meglehetősen rosszul sült el a
szalagavató bálon, és túlságosan magára vonta az emberek figyelmét, apja
úgy döntött, felügyeletre szorul: a Hex Hallba, egy világtól elzárt
nevelőotthonba küldte őt, ami a problémás viselkedésű prodigiumok
(vagyis boszorkányok, tündérek és alakváltók) gyűjtőhelye.
2,Saját vélemény:
Végre visszatértem. Éljen!! És egyenlőre visszatérünk a vörös pöttyös és egyéb könyvekhez mert, most nagyon kiakadtam a trónok harcára, és kb 2 hete nem nyúlok hozzá a könyvhöz. xd De mindegy is, most nagyon feltankoltam könyvekből, és jelenleg is olvasok néhányat. Ezt a könyvet már régóta elszerettem volna olvasni, de úgy gondoltam, hogy annyira mégsem érdekel hogy meg is vegyem. De szerencsére a könyvtárban benn volt, és még aznap ki is végeztem. Egyébként a borítója nagyon tetszik, szerintem nagyon ötletes az elrendezése. A könyv alapból engem, eléggé a sötét erő trilógiára emlékeztetett, a bentlakásos iskola, a természetfeletti lények, és egyéb megegyező dolgok miatt. És egyébként is hidegrázást kapok, az ilyen bentlakásos iskolás könyvektől. Nem szeretem őket, mert még 600 másiknak ugyanaz a története. De az ellenérézéseim ellenére tetszett a könyv, és még meg is lepődtem a végén. A történethez csak annyit fűznék hozzá, hogy sok chlisés rész van benne, de sok egyedi ötlet is, és ezek miatt viszont tetszett a könyv. A tröténetet nem írom le, mert körülbelül annyiról szól, mint ami fenn le van írva. A történet természetfeletti, sprituális része tetszett, mert én alapból nagyon szeretem ezt a műfajt. A boszorkányos részek tetszettek, de azért ki lehetett volna ezt még jobban fejteni, és a többi lényre is kíváncsi lettem volna. A szereplők. A szereplők nagy része szimpatikus, és szerethető, mindenkinek lesz valaki akit szimpatikusnak talál. A főszereplő Sophie szimpatikus, szerethető karakter de, nekem nem a kedvenc. Nekem igazából elég sablonos, és különösebben nem emelkedik ki a hasonló könyvek világának szereplői közül. Elég felejthető karakter. A többiek sem nagyon maradtak meg bennem. Sophie barátnője, aki vámpír, szimpi volt, jófej de hasonlóan eléggé felejthető. Aztán volt 3 kis boszi akik, az aktuális rosszakat játszották, tipikusan a 3 gonosz gráciát megtestesítve. Egy a lényeg ők nem nagyon voltak szimpatikusak, bár azért ott a végén kicsit nőttek a szememben. A pasi, Archer ( mellesleg mindig szakadtam a nevén :D) különösebben nem lett kedvenc, de én bírtam, jó fej volt. Igen, rajta lepődtem meg ott a vége felé, nem vártam ilyen fordulatot ebben a könyvben. De meglepődtem, és emiatt el is fogom olvasni a következő részt. Azt kell, hogy mondjam, hogy a szerelmi szál, tetszett, csak az a baj, hogy csak a szokásos, semmi kiemelkedő, meglepő, vagy váratlan. Azt kell hogy mondjam, hogy a trónok harca után visszaszokni az ilyen könyvekre, kissé nehéz volt, mert azért be kell valjuk, hogy kicsit más színvonalú a kettő. Meg a trónok harcás Jon, Ygritte szerelmi szál után ez kissé lehangolt, úgy szeretnék egy olyan könyvet ahol valami hasonló van. De jó volt, egyszer olvasós könyv. Annak aki szereti az ilyen témájú könyveket, annak ajánlom, mert neki biztos tetszeni fog. Összeségében nekem is tetszett, és el fogom olvasni a következőt is.
3,Összesítés:
-Pontozás: ***(3 pont)
-Kedvenc szereplőm: Archer
-Kedvenc jelenet: Amikor sophie megérkezik a suliba
-Ami nem tetszett: volt egy pár
4,Kedvenc idézetek:
– Hogy mi a baj?! Lássuk csak: ez a szalagavató bálom, és látsz mellettem egyetlen srácot is?
– Nos… éppenséggel nem. De mivel a női mosdóban vagyunk, ez nem is csoda…(10.)
Források:
kép: Google.com
fülszöveg: Könyvmolyképző.hu
idézet: Rachel Hawkins: hex hall(10.o)
2,Saját vélemény:
Végre visszatértem. Éljen!! És egyenlőre visszatérünk a vörös pöttyös és egyéb könyvekhez mert, most nagyon kiakadtam a trónok harcára, és kb 2 hete nem nyúlok hozzá a könyvhöz. xd De mindegy is, most nagyon feltankoltam könyvekből, és jelenleg is olvasok néhányat. Ezt a könyvet már régóta elszerettem volna olvasni, de úgy gondoltam, hogy annyira mégsem érdekel hogy meg is vegyem. De szerencsére a könyvtárban benn volt, és még aznap ki is végeztem. Egyébként a borítója nagyon tetszik, szerintem nagyon ötletes az elrendezése. A könyv alapból engem, eléggé a sötét erő trilógiára emlékeztetett, a bentlakásos iskola, a természetfeletti lények, és egyéb megegyező dolgok miatt. És egyébként is hidegrázást kapok, az ilyen bentlakásos iskolás könyvektől. Nem szeretem őket, mert még 600 másiknak ugyanaz a története. De az ellenérézéseim ellenére tetszett a könyv, és még meg is lepődtem a végén. A történethez csak annyit fűznék hozzá, hogy sok chlisés rész van benne, de sok egyedi ötlet is, és ezek miatt viszont tetszett a könyv. A tröténetet nem írom le, mert körülbelül annyiról szól, mint ami fenn le van írva. A történet természetfeletti, sprituális része tetszett, mert én alapból nagyon szeretem ezt a műfajt. A boszorkányos részek tetszettek, de azért ki lehetett volna ezt még jobban fejteni, és a többi lényre is kíváncsi lettem volna. A szereplők. A szereplők nagy része szimpatikus, és szerethető, mindenkinek lesz valaki akit szimpatikusnak talál. A főszereplő Sophie szimpatikus, szerethető karakter de, nekem nem a kedvenc. Nekem igazából elég sablonos, és különösebben nem emelkedik ki a hasonló könyvek világának szereplői közül. Elég felejthető karakter. A többiek sem nagyon maradtak meg bennem. Sophie barátnője, aki vámpír, szimpi volt, jófej de hasonlóan eléggé felejthető. Aztán volt 3 kis boszi akik, az aktuális rosszakat játszották, tipikusan a 3 gonosz gráciát megtestesítve. Egy a lényeg ők nem nagyon voltak szimpatikusak, bár azért ott a végén kicsit nőttek a szememben. A pasi, Archer ( mellesleg mindig szakadtam a nevén :D) különösebben nem lett kedvenc, de én bírtam, jó fej volt. Igen, rajta lepődtem meg ott a vége felé, nem vártam ilyen fordulatot ebben a könyvben. De meglepődtem, és emiatt el is fogom olvasni a következő részt. Azt kell, hogy mondjam, hogy a szerelmi szál, tetszett, csak az a baj, hogy csak a szokásos, semmi kiemelkedő, meglepő, vagy váratlan. Azt kell hogy mondjam, hogy a trónok harca után visszaszokni az ilyen könyvekre, kissé nehéz volt, mert azért be kell valjuk, hogy kicsit más színvonalú a kettő. Meg a trónok harcás Jon, Ygritte szerelmi szál után ez kissé lehangolt, úgy szeretnék egy olyan könyvet ahol valami hasonló van. De jó volt, egyszer olvasós könyv. Annak aki szereti az ilyen témájú könyveket, annak ajánlom, mert neki biztos tetszeni fog. Összeségében nekem is tetszett, és el fogom olvasni a következőt is.
3,Összesítés:
-Pontozás: ***(3 pont)
-Kedvenc szereplőm: Archer
-Kedvenc jelenet: Amikor sophie megérkezik a suliba
-Ami nem tetszett: volt egy pár
4,Kedvenc idézetek:
– Hogy mi a baj?! Lássuk csak: ez a szalagavató bálom, és látsz mellettem egyetlen srácot is?
– Nos… éppenséggel nem. De mivel a női mosdóban vagyunk, ez nem is csoda…(10.)
Források:
kép: Google.com
fülszöveg: Könyvmolyképző.hu
idézet: Rachel Hawkins: hex hall(10.o)
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése
Hozzászólásod moderálás után jelenik meg!