Tamara Ireland Stone:
Elválaszt az idő
1,Fülszöveg:
Szeretni valakit nehéz.
De még nehezebb, ha nem csak a távolság áll közétek, hanem az IDŐ is.
Felemelem a fejem, és egyenesen ránézek. Most még félszegebben mosolyog, de ugyanolyan kedvesen. Mintha tudná, ki vagyok. Őszintén. Ettől olyan érzésem támad, hogy talán érdemes lenne megismerni, és önkéntelenül visszamosolygok rá.
Még akkor is vigyorgok, amikor befordulok a következő kanyarban. Aztán mielőtt végiggondolhatnám, mit csinálok félúton hátrafordulok, és ismét rápillantok.
Eltűnt.
Megpördülök, és a futópályát pásztázom a tekintetemmel. Aztán a padokhoz futok. A lépcső aljánál egy pillanatra megállok, és eltűnődöm, vajon ott volt-e egyáltalán. De végül csak összeszedem a bátorságom, és megiramodom felfelé.
Nincs ott, de biztosan tudom, hogy ott volt. Otthagyta a nyomát: a friss hó összepréselődött azon a helyen, ahol ült. Alul pedig ott a két lábnyom.
És akkor feltűnik még valami.
A saját lábnyomaim egyértelműen kivehetőek körülöttem a porhóban, az ő nyomai azonban nincsenek sehol. Pedig ott kellene lenniük, kétszeresen is hiszen egyszer odament a padhoz, aztán pedig elment onnan. De sehol semmi, csak a vastag, szűz takaró.
De még nehezebb, ha nem csak a távolság áll közétek, hanem az IDŐ is.
Felemelem a fejem, és egyenesen ránézek. Most még félszegebben mosolyog, de ugyanolyan kedvesen. Mintha tudná, ki vagyok. Őszintén. Ettől olyan érzésem támad, hogy talán érdemes lenne megismerni, és önkéntelenül visszamosolygok rá.
Még akkor is vigyorgok, amikor befordulok a következő kanyarban. Aztán mielőtt végiggondolhatnám, mit csinálok félúton hátrafordulok, és ismét rápillantok.
Eltűnt.
Megpördülök, és a futópályát pásztázom a tekintetemmel. Aztán a padokhoz futok. A lépcső aljánál egy pillanatra megállok, és eltűnődöm, vajon ott volt-e egyáltalán. De végül csak összeszedem a bátorságom, és megiramodom felfelé.
Nincs ott, de biztosan tudom, hogy ott volt. Otthagyta a nyomát: a friss hó összepréselődött azon a helyen, ahol ült. Alul pedig ott a két lábnyom.
És akkor feltűnik még valami.
A saját lábnyomaim egyértelműen kivehetőek körülöttem a porhóban, az ő nyomai azonban nincsenek sehol. Pedig ott kellene lenniük, kétszeresen is hiszen egyszer odament a padhoz, aztán pedig elment onnan. De sehol semmi, csak a vastag, szűz takaró.
2,Saját vélemény:
Őszintén szólva ezt a könyvet rég óta elszerettem volna olvasni, sőt akár még meg is vettem volna, de valamilyen szinten örülök neki hogy nem vettem meg, mert sokkal többet vártam ettől a könyvtől. A fülszövege alapján azt hittem hogy jobb lesz. És el is mondom hogy miért.
A könyv eleje még tetszett is de aztán szerintem egyre unalmasabb lett. Nekem az alapötlet nagyon tetszett, mert még nem igazán találkoztam hasonlóval. Szóval minden meg lett volna benne, hogy szeressem ezt a könyvet. De mégsem. Számomra nagy csalódás volt, több okból is. Az egyik, hogy különösebben egy szereplőt sem szerettem. A főszereplő lány is csak úgy lézengett, igazából nem is igazán volt szimpatikus, de azért voltak tulajdonságai amik tetszettek. A főszereplő fiú, aki miatt ugye történnek a dolgok, számomra ő is olyan szürke karakter volt. Számomra nem volt benne különösebben semmi kiemelkedő vagy különleges, de az tetszett benne ahogy a képességével bánik, és ahogy azt kezeli. Ez mindenképpen pozitív tulajdonság volt benne. Ami pozitív volt hogy a főszereplő szülei is fontosak a sztoriban, és többször fel is tűnnek a könyvben, ellentétben más könyvekkel ahol tudjuk hogy vannak, de nem szerepelnek szinte semmit a könyvben. Ez különösen tetszett. A szereplők közül akik tetszettek, az Bennett nagymamája volt, őt kifejezetten szerettem a könyvben, és Anna barátai akik szimpatikusak voltak. A könyvben volt pár olyan pillanat ami különösen tetszett, és volt olyan is amin nagyokat nevettem. A könyvben az időutazásos téma szerintem szépen ki van dolgozva, és a múlt megváltoztatásának kérdését is megvitatják benne. Mindig is szerettem az ilyen időutazásos témákat, úgyhogy ez nekem mindenképp pozitívum.
A könyv egyébként sok érdekes kérdést is felvett a múlt megváltoztatásával kapcsolatban, amin érdekes elgondolkozni. Vajon tényleg megváltoztatnánk az idő folyását ha lenne rá lehetőségünk? Ezt a kérdést érdekes megvitatni. Amúgy a történet nekem egy kicsit lapos volt, szerettem volna ha több akció, izgalom és bonyodalom van benne, mert nekem így egy kicsit unalmas volt, főleg a vége. A könyv vége felé nekem nagy hiányérzetem volt, mert sokkal többet vártam volna. A fülszöveg alapján azt hittem, hogy tele lesz bonyodalommal mire a szereplők összejönnek, de nem mert szinte probléma mentesen összejöttek. A lényeg hogy a könyv végére amúgy sok kérdés is maradt bennem, mert különösebben nem kaptam rájuk választ. Például, hogy később mi lesz velük a jövőben? Erre a kérdésre szerettem volna választ kapni. De annyira nem volt rossz, de nekem elég volt egyszer.
3,Összesítés:
- Pontozás: **és fél csillag
-Kedvenc karakter: talán Benett nagymamája, és Bennett
-Ami nem tetszett: nem nagyon voltak izgalmas részek
-Kedvenc rész: a hegymászós rész
4, Kedvenc idézetek:
– Ez mi? – kérdezem, és az egyik zsákra mutatok.
– Ez? Ez egy hátizsák, Anna.
– Igen, azt látom, köszönöm. De mire szolgál?
– Neked hoztam.
– És mi van benne?
– Hm, lássuk csak! Nálad van az ebéd. És a cipők. Meg a szíjak. A felszerelés többi részét én viszem.
– Felszerelés?
– Kötelek, karabinerek.
– Azért hoztál el ilyen messzire, hogy megölj, és aztán eltemess?
Források:
idézet: Tamara Ireland Stone: Elválaszt az idő (189.oldal)
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése
Hozzászólásod moderálás után jelenik meg!